Tavaszodott. A tavasz mindig hoz valami újat.  Az első gondolatom az volt: “szerelmet! Miért is ne! Lehet kissé gyorsnak tűnik a dolog, hiszen nem rég szakítottam a nagy Ő-vel. Nem, nem gyors, hiszen legalább fél éven át, arra készült a szívem, hogy el fog menni, és nekem el kell engedni Őt. És már nem is… Tovább »

  Gondoltam mesélek kicsit a szerelmekről, és sokminden másról. Az első “pasira” mindenki emlékszik, még akkor is ha plátói. Nekem gimiben adódott, hogy elsős kis csibeként belezúgtam egy nálam jóval idősebb srácba. Ha jól emlékszem gépész volt. Legalább is annak tanult. Nagy plátói szerelmem volt egész hosszú ideig. Aztán jött a többi… 🙂 Volt olyan… Tovább »

Csak rövid bejegyzést írok, mert késő is van, és kicsit fáradt is vagyok. A minap utazgattam a fővárosi tömegközlekedéssel. Éppen a nagy ajándékvásárlásnak indultam neki. Nem tudom ki hogy van ezzel, de amikor felszáll egy csomó ember nem adom át mindenkinek a helyem. Lehet megköveznek ezért, de megválogatom ki az akinek felállok, és átnyújtom az… Tovább »

Nem tűntem, el, csak kicsit betemetett a munka. No, meg persze az, hogy hamarosan szülinapja lesz az Én Drágámnak. 🙂 Ilyenkor, – nem tudom ki hogy van ezzel – Én már egy másfél hónappal a napja előtt már azon agyalok, hogy milyen legyen a torta, mit vegyek, hogyan fogom átadni, és hogy vajon fog -e neki… Tovább »

A hétvégén “családlátogatás ” volt. Azaz hazautaztunk a szüleimhez.  Furcsa egy “lény” a szülő. Mindent elkövet, hogy megvédje a gyerekét, hogy óvja a sérelmektől, hogy ne lépjen esetleg ugyanabba a hibába mint Ő maga. Képesek mindenre elszánt anyatigrisként vagy kemény smasszerként védelmezni a “kicsi”lányukat. Aztán ez a fene nagy féltés, és az, hogy még mindig meg akarják… Tovább »

Ma ismét szembesültem azzal, hogy bizony megy az idő és nem leszünk egyre fiatalabbak. Habár sokan mondják, mondanák most, hogy oh… még csak 30 leszel (röpke 9és fél hónap mulva), hova ez a nagy sietség?! No de igen is van sietség! Én érzem! Magamon érzem. A testemen, a lelkemben. Sokszor eszmélek arra, hogy vágyakozva nézem a… Tovább »

A Napsugár nem a nevem. Inkább csak ez a szó járt a fejemben amikor regisztráltam. Oka pedig a szürke, szomorú nap volt. Ha napok óta nem süt a nap, az olyan lehangoló tud lenni. Gondoltam hozok egy kis napsütést ezzel a névvel. 🙂 Magamnak is és annak is aki olvassa. A képet pedig órákig kerestem…. Tovább »

Még csak tanulgatom hogy hol- mit találok… Az első naplómat még tizenévesként írtam egy szép bőrhatású keményfedeles tűzpiros könyvecskébe. Mai napig megvan. Dátumok, nevek, helyek, hogy merre jártam, mit csináltam, kik voltak a barátaim, szerelmem (persze sziorúan csak plátói!), bánatos és vidám pillanatok, titkok.  Az irományok lassan-lassan megtöltötték az üres lapokat, betelt, és én abbahagytam… Tovább »