Harminc lettem. Nem volt felhajtás, nem volt nagy ereszd el a hajam szétcsúszós party, nem történtek nagy dolgok (kár). A napja reggelén felkeltem, vártam kicsit, hogy hátha ágyba kapom a kávét, vagy legalább nem nekem kell reggelit készíteni. Aztán végül meguntam, és tényleg kimásztam az ágyból. Elkészítettem a reggelit Neki is és magamnak is. Kaptam… Tovább »

Menekülés. Ez lenne a legegyszerűbb. Csak fogni a cuccomat, és menekülni. Ki innen ebből a környezetből. Messze futni, és nem nézni vissza. Milyen egyszerű is lenne. Nem lenne több nyugtalanság, nem lenne több szorongás. Egy új életet kezdeni. Nagyon kézenfekvő, és logikus lépés lenne. Érzelmileg is egy idő után helyrejönnék, és több mint valószínű hogy… Tovább »

Gyorsan elment a nyár, és a szabadság is gyorsan eltelt. Végül hagytam magam, és feláldoztam magamat a szabadság oltárán 2 és fél hétre…… Nem bántam meg. Amilyen lelki állapotban voltam…    kellett már a pihenés.  Vele jól sikerült a nyaralás, amit a tónál töltöttünk. Habár ott voltak a barátok és az azért más szitu, mintha csak… Tovább »

– Lebegek. Habár nem valami hűs medence vizében, tengerben, vagy tóban (pedig de jó lenne) hanem inkább a jelenben. A valóság és álom között félúton. – Jó ez így? – Most elfogadható. Van jobb ennél, de rosszabb is. – Tenni ellene? Ami kibillent valamely irányba? – Félek “drasztikus ” lépést tenni. Félek a kudarctól, az… Tovább »

Tényleg remélem, hogy álom. Az elmúlt egy hét tényleg álomszerűen telt. A beszélgetés , az átsírt órák, a reménytelenség, majd düh, , és ismét reménytelenség váltakozásai, a bizonytalan miatti félelem. Remélem felébredek, és csak egy rossz álom marad, eltűnik, amint megdörzsölöm a szemem. Most olyan se jó, se rossz. Ha belelovallnám magam és némi önsajnálattal… Tovább »

Köszönök mindent az Én Édesanyámnak! 🙂 Minden Anyának, Nagyinak, Dédinek kívánok sok szépet, örömöt ebben az életben! 🙂   Orgona ága, barackfa virága. Öltözzetek új ruhába, anyák napja hajnalára, illatosan! Zúgja az erdő, susogja a szellő. Üzenik az ágak, lombok: légy te mindig nagyon boldog, Édesanyám!... Tovább »

Egy kicsi segítséget szeretnék kérni. Kívülállóként ki hogyan értékeli azt az eseményt, hogy van a névnapja az embernek, és a hőn szeretett párjától, aki állítólag szereti nem kap semmit. A sztori a következő: Munkából hazaérek, bedobok egy adag mosnivalót, kicsi ugribugri Enikős kínzó tornára, aztán irány a kád. Amíg folyik a víz hallom hazajön. Elégedett… Tovább »

Nálam fáziskésés van. De lehet, hogy közhelyes már kicsit az újévi fogadalom számomra! 😛    🙂 “Jujj, mi ez itt kérem?” – Kérdeztem magamban, magamról, magamat, amikor is belepillantottam a tükörbe egy igazán hosszúra nyúlt mustra után… Hogy mi kérem? …párnák… No, nem lifegő háj, csak aprócska párnácskák a csípőm – hasam táján. De az összképet akkor… Tovább »

Nem is tudom hol folytassam. Talán ott, hogy mama átjárt néha. Kétszer vagy háromszor megtörtént (legalábbis amit észrevettem) hogy a költözésem napjaiban heteiben, amikor már minden a helyére került (főleg a ruhák-cipők…bár nem dúskálok egyikből sem…) akkor rájött a Kedves, hogy majd neki is át kell még ezt-azt hozni a szomszédból. Anyuci tudhatott erről, és mikor… Tovább »

A kétlaki élet bizonyos szempontokból jó dolog. Nem kell különösképp alkalmazkodni, nem kell arra figyelni, hogy mit hagysz éppen szét magad után,  és telepakolhatod a fürdőszobát mindenféle piperével, tamponos dobozzal, nem muszáj a kád széléről a hajszálaidat eltakarítani, ülhetsz szőrös lábbal a kanapén valami romantikus csöpögést nézve, nem kell a wc ülőkét mindig hajtogatni, hallgathatod… Tovább »