Harminc lettem. Nem volt felhajtás, nem volt nagy ereszd el a hajam szétcsúszós party, nem történtek nagy dolgok (kár). A napja reggelén felkeltem, vártam kicsit, hogy hátha ágyba kapom a kávét, vagy legalább nem nekem kell reggelit készíteni. Aztán végül meguntam, és tényleg kimásztam az ágyból. Elkészítettem a reggelit Neki is és magamnak is. Kaptam… Tovább »

Szerintem mindenki elgondolkozik azon legalább egyszer, hogy milyen lenne a álmai lánykérése, aztán esküvője. No persze ez utóbbit könnyebb kivitelezni. Lehet ez már a kapuzárási pánik kiteljesülése, vagy totál bekattantam, vagy mindkettő. Bár lehet most sokat a fejüket fogják, hogy milyen egy gyerekes iromány ez!  Váááá segítség pszichológust! 🙂 Eljátszottam a gondolattal, elképzeltem, most megosztom,… Tovább »

Nem tűntem el. Nem igazán tudok újat írni… Párkapcsolati téren alig változott valami. Csak annyit vettem észre, hogy kevesebbnek érzem a törődést, és nem mutatja még annyira sem ki az érzéseit felém, főleg azt ami irántam van. Pedig tudja, hogy megbízhat bennem. Nem akarja, vagy nincsenek is. Nem törődöm vele. Mostanában dívik Nálam a struccpolitika…. Tovább »

Nagyon régen írtam utoljára. Már kicsit hiányzott, hogy kibeszéljem/kiírjam magamból azt a sokmindent ami történt velem. Először is apu jól ránk ijesztett  a szívinfarktusával, no persze önmagára is. Sopronban kezelgették miután átesett  a szívkatéterezésen.  Drágámmal meglátogattuk, ott töltve egy hétvégét.  Aztán megszületett testvérem kisfia. 3 napos volt mikor láttuk először. Olyan kis picike, manóka! Nagyon… Tovább »