Nagyon régen írtam utoljára. Már kicsit hiányzott, hogy kibeszéljem/kiírjam magamból azt a sokmindent ami történt velem. Először is apu jól ránk ijesztett  a szívinfarktusával, no persze önmagára is. Sopronban kezelgették miután átesett  a szívkatéterezésen.  Drágámmal meglátogattuk, ott töltve egy hétvégét.  Aztán megszületett testvérem kisfia. 3 napos volt mikor láttuk először. Olyan kis picike, manóka! Nagyon… Tovább »

Nem is tudom hol folytassam. Talán ott, hogy mama átjárt néha. Kétszer vagy háromszor megtörtént (legalábbis amit észrevettem) hogy a költözésem napjaiban heteiben, amikor már minden a helyére került (főleg a ruhák-cipők…bár nem dúskálok egyikből sem…) akkor rájött a Kedves, hogy majd neki is át kell még ezt-azt hozni a szomszédból. Anyuci tudhatott erről, és mikor… Tovább »

A kétlaki élet bizonyos szempontokból jó dolog. Nem kell különösképp alkalmazkodni, nem kell arra figyelni, hogy mit hagysz éppen szét magad után,  és telepakolhatod a fürdőszobát mindenféle piperével, tamponos dobozzal, nem muszáj a kád széléről a hajszálaidat eltakarítani, ülhetsz szőrös lábbal a kanapén valami romantikus csöpögést nézve, nem kell a wc ülőkét mindig hajtogatni, hallgathatod… Tovább »

Tavaszodott. A tavasz mindig hoz valami újat.  Az első gondolatom az volt: “szerelmet! Miért is ne! Lehet kissé gyorsnak tűnik a dolog, hiszen nem rég szakítottam a nagy Ő-vel. Nem, nem gyors, hiszen legalább fél éven át, arra készült a szívem, hogy el fog menni, és nekem el kell engedni Őt. És már nem is… Tovább »

  Gondoltam mesélek kicsit a szerelmekről, és sokminden másról. Az első “pasira” mindenki emlékszik, még akkor is ha plátói. Nekem gimiben adódott, hogy elsős kis csibeként belezúgtam egy nálam jóval idősebb srácba. Ha jól emlékszem gépész volt. Legalább is annak tanult. Nagy plátói szerelmem volt egész hosszú ideig. Aztán jött a többi… 🙂 Volt olyan… Tovább »