– Lebegek. Habár nem valami hűs medence vizében, tengerben, vagy tóban (pedig de jó lenne) hanem inkább a jelenben. A valóság és álom között félúton.
– Jó ez így?
– Most elfogadható. Van jobb ennél, de rosszabb is.
– Tenni ellene? Ami kibillent valamely irányba?
– Félek “drasztikus ” lépést tenni. Félek a kudarctól, az elutasítástól. 🙁 Ma odafeküdt mellém az ágyra. Jókedvűek voltunk. Néztem az arcát. A szemét. Olyan a szeme mint a csokoládénak. Az jutott eszembe, hogy ha lányunk lenne az Ő vonásait biztos örökölné, mivel a lányok inkább az apjuk, a fiúk nagyrészt az anyjuk vonásait viszik. Olyan lenne a szeme mint Neki. Csokoládé színű, kifejező, hatalmas felfelé ívelő sűrű szempillákkal. A száját is örökölné. Telt, buja ajkakkal. És lehet a haját is. Gyerekként sűrű, világosbarna kissé hullámos hajú fiú volt Hét lakat alatt őriznénk azt a lányt… Ilyen gondolatok vannak néha a fejemben. De csak néha… nem akarom beleélni magam! Jó néha álmodozni kicsit…
– Nem neheztelsz Rá? Hiszen azt mondta… Szóval nincs benned csalódottság, vagy harag, vagy bármi negatív érzés, hogy esetleg Neki kellene lépni hiszen…? Ez nem ellene szól, csak, … nincs ilyen?
– Többnyire nincs… Van amikor forgatom a szemem, és elkívánom a búsba… Amikor látom, hogy nem gondolja át azt amit csinál, és emiatt lassú, vagy amikor nem csinál dolgokat… olyankor. De Azért nem haragszom Rá…
– Ok. Ez a szerelem. Tévedek? 🙂
– Cseppet sem. Ez az. De már nem csak pusztán fellángoló, mindent felperzselő, vad, szenvedélyekkel teli, rajongó szerelem. Sokkal inkább kezd átalakulni, vagy már át is alakult szeretetté. Azzá az őszinte, mély, tiszta szeretetté. Amit mostanában már nem divatos érezni. Csak a vad szerelmet. Ami valljuk be nem örökké tartó dolog. Ott marad a parazsa, amit ügyesen fel lehet újra lobbantani. Van aki mással szítja fel, de Én Vele akarom majd újra és újra… Lehet kissé szentimentális vagyok, de úgy gondolom ez a mai világban még azért lehetséges, bármennyire befolyásolva vagyunk, nem úgy mint régen…
– Nem jó világba születtél… nem stimmel az évszám! 🙂
– Lehet… Lehet ez az Én keresztem…
– … és mi a helyzet, ha bekövetkezik az amitől tartasz?
– Nem tudom, nem akarok belegondolni. Carpe Diem! 🙂
– 🙂 Carpe Diem!
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: