Nem tűntem, el, csak kicsit betemetett a munka. No, meg persze az, hogy hamarosan szülinapja lesz az Én Drágámnak. 🙂 Ilyenkor, – nem tudom ki hogy van ezzel – Én már egy másfél hónappal a napja előtt már azon agyalok, hogy milyen legyen a torta, mit vegyek, hogyan fogom átadni, és hogy vajon fog -e neki örülni. Aztán jön a neten utánanézés, a bolt-körtúra, lejárom a lábamat, ha már Pláza, akkor beugrok egy kis tejért, kenyérért, meg ez-meg-az-ért, tehát a kezem-hátam is leszakad. Aztán persze nem veszek ajándékot, max. csomagolóanyagot, és egy kis apróságot, amit útközben fedezek fel, hogy: “Nahát! Ennek is biztos örülne”. Mire odajutok, hogy azt, amit kigondoltam, kinéztem ajándékot meg is vegyem, valamilyen úton-módon kiderül, hogy nem jó, nem használná, nem örülne neki. ….meg vagyok lőve ilyenkor.
Most is. Habár már kinéztem mit is veszek, olyan kis bzonytalan vagyok. Mivel az Én Szerelmem, nem hiszem, hogy blogot olvasna, és nem hinném, hogy pont itt, és azt is biztosan tudom, hogy nem is tudja, hogy írok, és azt hogy milyen néven azt pláne nem. Egyszerűen nem az ő műfaja. Tehát, kigondoltam, hogy kap egy laptop hátizsákot, mivel amúgy is hátizsákkal rohangál mindenfelé, és ha kell gépet is cipelnie, akkor ez mégiscsak ideális, mint egy egyszeű sport hátitatyóba bedobni egy x100000Ft-os ketyerét. Aztán kinéztem emellé még egy melegítő nacit, amiben főleg otthon tud szambázni. 🙂 Olyan kényelmes, nem susogós anyagból. 🙂 Lesz torta, méghozzá parfétorta. Előtte lévő napra, pedig titokban összecsődítem a baráti kört (ami az Ő baráti köre, bár mostanra már persze az enyém is) és elmegyünk eggyet vacsizni. Meghívom egy olyan helyre ahol lehet kalózkodni, vagy óceánban érezni magunkat, vagy a szavannán, vagy az őserdő mélyén 😉 Nem írok reklámot, mert még ejnye-ejnye lesz! 🙂
Szóval barátok. A tavalyi szülinapján egy 6 db-os fagyis kelyhet kapott (imádja a fagyit), de a nagy meglepi az az volt, hogy egy nagy baráti titkos meglepetést ügyeskedtem ki. “Elraboltuk”, és elvittük egy jó kis fedett paint ball helyre, ahol ott voltak már a többiek. Játszottunk egy fergetegeset (én életembe először, de nem utoljára :)). Aztán elvittük a lakásomba (most más lakja) ahol felköszöntöttük, volt nagy torta, és vacsora. Én előző nap “dolgozni mentem”, készítettem egy tökéletes hortobágy húsospalacsintát, és levest. Mindezt titokban! Nagy volt az öröm. 😀 Nagyon nagy élmény volt, mindenkinek, de főleg Neki. Nagyon örült! 🙂
….Ilyenkor mindig eszembejut, hogy vajon Engem, Nekem mivel lep meg, mit vesz majd az Én 30. Szülinapomra, ami az idén lesz. Vajon olyan lelkesen, és izgulva készül majd, hogy örömet okozzon. Vagy legalább annyira összeszervezve a dolgokat mint Én (még a szüleit is felhívtam, egyeztetni, Ők mikor köszöntik), vagy lesz -e baráti meglepi… Én tudom mit kapnék szivesen… 😛 “…Ábrándozás az élet megrontója,
Mely, kancsalúl, festett egekbe néz.
Mi az, mi embert boldoggá tehetne?…” (Vörösmarty Mihály: A merengőhöz)
… az Én nagy dilemmám, hogy jó lesz -e amit kigondoltam, megvegyem -e, gondolkozzak még kicsit rajta, örül majd neki? Megkérdeztem mit szeretne ugyan, de csak anyit mondott, hogy parfétortát, és előtte egy finom spagetti carbonara-t… hááát ez valahogy nagyon soványka….
Az elkövetkezendő napokban lesz biztos cipőtalp-kopás, derék-kar leszakadás, millió+1 szatyor, kistáska, és a metró bejárat-kijáratnál ott vár majd a kedves ellenőr, szigorú tekintettel (pedig csak nagy a huzat, azért ráncol), és akkor már azon fogok dilemmázni, hogy vajon lesz -e annyi empátia benne, hogy nem törődik Velem… különben kezébenyomom az összes pakkot amíg előkotorom neki a bérletet, ezzel okozva emberünknek földöntúli gyönyört aznapra! 😀
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: