Az Anyatigris és a Smasszer

A hétvégén “családlátogatás ” volt. Azaz hazautaztunk a szüleimhez.

 Furcsa egy “lény” a szülő. Mindent elkövet, hogy megvédje a gyerekét, hogy óvja a sérelmektől, hogy ne lépjen esetleg ugyanabba a hibába mint Ő maga. Képesek mindenre elszánt anyatigrisként vagy kemény smasszerként védelmezni a “kicsi”lányukat. Aztán ez a fene nagy féltés, és az, hogy még mindig meg akarják mondani a tutit, és irányítanának sosem végződik jól. Jön az ellenállás, a dac, a “csakazértsemúgycsinálom”. Aztán egyre idegesítőbbé válik, és amikor már-már azt veszem észre, hogy az én életemet szeretnék élni, és irányítani, és egyszer csak szakad a cérna….

Most is ez volt. Multkor is ez volt. Mindig így lesz? Hiába próbálom megértetni velük az én verziómat, nem megy. Sértődés, és kisebb-nagyobb veszekedés van olyankor. Jön a sakk-matt helyzet, mikor az ember fejéhez vágják, hogy mennyi mindent köszönhetek Nekik (és milyen igaz!), és a gyerek nem beszélhet így a szülejével, és nem baj hogy már felnőttem, én Nekik mindigis a csöpp kis leányuk maradok (és ez is milyen igaz!).  …..jön a De.. Igen, a de, hogy Nekik hogy esett volna anno mikor ilyen idősek voltak, az hogy így beleszoljanak mindenbe a szülők, és hogy Ők is lázadtak…gondoljanak csak bele… Újabb sértődés, vita… Már alig mondok el dolgokat, mindig van mibe beleszólni. Néha ilyenkor úgy érzem magam mint a harctéren. Vagy mint egy lázadó kamasz. Lehetséges azért, mert kamaszként nem lázadtam, így hát most bepótlom. Csöndes, introvertált gyerek voltam inkább. Most sem vagyok a társaság középpontja, de lényegesen sokat változtam, előnyömre.

Szóval így zajlik néha egy-egy “családlátogatás”. Gondolom nem vagyok egyedül ezzel. 🙂

Lehetne mit írni erről is. No, majd egyszer… 😉 

Ez most olyan rövidke bejegyzés…. 

Most jut eszembe… Szegény leendő gyerekem/gyerekeim…. ha én is és a leendő férjem is ilyenek leszünk…. mint mindannyiunk szülője, azaz :  Az Anyatigris és a Smasszer

🙂