A Napsugár nem a nevem. Inkább csak ez a szó járt a fejemben amikor regisztráltam. Oka pedig a szürke, szomorú nap volt. Ha napok óta nem süt a nap, az olyan lehangoló tud lenni. Gondoltam hozok egy kis napsütést ezzel a névvel. 🙂 Magamnak is és annak is aki olvassa. A képet pedig órákig kerestem. 🙂 Kreatív tudok lenni az ilyen “művésznevek” kiválasztásánál. Persze csak ha va rá elég időm.
…szemölcs… még mindig érzékeny, és főleg viszketős! Na hát majd lesz ez jobb is!
Tegnap előtt megsütöttem életem első, de nem utolsó pizzáját. Isteni finom lett! Úgy örült a kicsi szívem! Büszkén fogadtam a lelekes fogyasztótáborom elismerő pillantásait, és bókjait 🙂 Ilyenkor olyan jóérzés elnézni, hogy jóízűen falatozzák azt amit szívvel-lelekkel alkottál. Szeretek főzőcskézni. Még vmikor kolis voltam mikor rákényszerültem arra hogy megtaláljam a rezsót, a fakanalat, és egy gyors, mégis egyszerű finomsággal kápráztassam el éhes gyomromat. A legelső étel amit saját kútfőből rittyentettem, minden külső segítség nélkül , az egy spagetti bolognese ala Én. Büszke voltam rá. Magamra. Aki kéri leírom! 😀 Azóta persze más is került már az asztalra. Például imádom a hortobágyi húsos palit. Ekészíteni is és megenni is.
Hihetetlen mennyit tud az ember gasztro tudása, hozzáállás változni évről évre. Függően attól kik veszik körül az ember lányát, milyen kaját preferál a párja, mit olvas/hall a médiából stb. Nekem volt olyan párkapcsolatom ahol az akkori “párom” csak 1-2 húskészítményt volt hajlandó elfogyasztani. (Na, hát eről a párkapcsolatról is lehetne mit írni… valószínű meg is teszem…. majd!) Ennek megfelelően kellett kitalálnom mi is kerüljön a tányérra. Nem lehet mindig ugyan az. Megtanultam hogyan kell szójaporból fasírtot sütni, úgy hogy az nem sokban különbözött ízvilág szempontjából az igazi fasírozottól. Hotobágyi, töltött káposzta, bolognai, rakott kaják, minden amibe hús kell, elkészítettem szójából. Megtanultam, kitapasztaltam. Akkoriban gondoltam, arra is hogy ha ez megy, akkor megróbálhatnák most már igazán valami édességet is sütni.
Számomra a sütemény sütés néha még most is ismeretlen és félelmetes tudomány( ugyanúgy mint a rizsfőzés :D). Akor is az volt, és most is. Ezért találtam ki azt a jelmondatot magamnak megnyugtatás végett, hogy aki ismeri az gramm, dekagramm, kiló, liter, deciliter, fogalmakat, nembeszélve a kk., ek, tsk rövidítéseket anya receptes irományában, és 5 tojásból 4-et ketté tud választani, akkor képes a süteménysütésre. Igaz az első édesség egy kanalas kimérős meggyes piskóta, de másodikra bevállaltam egy csokis mffint – igaz egy bögrés verziót – és egy sajtos mufint. Na jó, amit kimértem konyhamérlegen az egy karácsonyi süti. 🙂 Tiszta misztikum! 😀 Ugyanúgy a rizsfőzés is! Ez van…. nem tudok jó rizst főzni! Vagy szétfőzöm, vagy “aldante de durván”! A tejberizs készítéstől már félek!!! 😀 Nem lehet mindent tudni!
Visszatérve a szójás történethez, nekem nem nagyon jött be…. utólag az illető sem… :/ Kétfelé főzni, megenni azt amit igazi hússal szeretsz enni.. hááát! Tudni kell Én húst hússal. Addíg… Aztán szerelem meg minden… elborul az ember elméje abba a nagy rózsaszín ködbe… 🙂 Szóval akkor lejjebb adtam a húsevésből. Mivel minden okkal történik!, az emésztésem néhány hónap mulva jobb lett. Nyilván nem a szójától. Inkább a kevesebb hús, több zöldség, több főzelék (nyami-nyami). Azóta nem fáj a hasam. Azelőtt ok nékül egyszer csak fájt, aztán elmult. Valószínű ez volt az oka?! Igazán nem akarok itt öndiagnosztizálni (Úristen van ilyen szó? :)) Tény, hogy jobb, és azóta már nem eszek annyi husit.
Szerencsémre a mostani kapcsolatomban a párom eszik húst, és ez így sokkal jobb! 🙂
Hmmm, már tudom is mi lesz amit eszünk legközelebb! Sörös csirke és saláta saját készítésű öntettel! Nyami-nyami! Recept nincs leírva. Itt tárolom a fejemben! Egyszer majd ha sütök, lefotózom, és bemutatom. Itt is és a kedvenc főzős oldalamon is (oda már leírom mit-hogyan) 😉
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: